Miután artikulátlanul azt üvöltöttem, hogy ha nem húznak el itthonról, öngyilkos leszek, elvitte a gyerekeket valahová. Persze előtte megfürdött.
Aztán hazajöttek, egy cseppet sem foglalkozva azzal, hogy legalább egy kicsit csendben legyenek. Megetette, átöltöztette és lefektette a gyerekeit, majd komótosan megebédelt - ebbe a kóla és a süti is beleértendő - és nézett valami szart a tévében.
90 teljes perc telt el addig, amíg bejött a szobába, hogy lefeküdjön.
Ennyi idő alatt simán sikerült volna az az öngyilkosság - úgy, hogy senki sem veszi észre. Hát, sokadik vagyok a sorban, de még akkor sem vesznek komolyan, ha odaérnek hozzám.
7 megjegyzés:
Ildi, nagyon fontos lenne, hogy ahogy Eszter írta keress valamilyen segítséget! Ha van valaki, akihez tudsz fordulni, hát minél előbb lépd meg. Ha nincs akiben bíznál, akkor keress meg és kitalálunk valamit. Sokan olvasunk téged, és szerintem most mindenki aggódik miattad.
Köszönöm.
Nem lesz semmi baj, eddig még mindig felálltam. Most is menni fog.
Nagyon fontos lenne, hogy megkönnyebbülést találj. Ha nincs kihez fordulnod, küld egy e-mailt (fent van a blogon az elérhetőségünk), elküldöm a dokim számát. Én talpra álltam a segítségével. De nem is ez a lényeg, hanem az a megkönnyebbülés és egyre hosszabbodó fájdalommentes időszak, amit egy ilyen túlfeszített időszakban éreztem a terápia után.
Ildi, átérzem helyzetet, és én is nagyon sokat gondolok rád. Kérlek, ne hagyd, hogy elsötétüljön a világ - inkább írj ide, ha nagyon el vagy keseredve, hátha már az is segít, ha kiadod magadból a dühöt, de még jobb lenne, ha eljárnál egy terapeutához, aki segítene feldolgozni az utóbbi időszakot.
Csatlakozom az előttem szólókhoz: el kell menned egy "szakemberhez", mert a helyzet magától sajnos nem lesz jobb. Mindenki egyre rosszabbul fogja magát érezni a történetben, a lányokat is beleértve, és ők tényleg nem tehetnek semmiről. Na és persze én is azóta vagyok ilyen bölcs és osztom az észt, amióta van némi időm magamra, mert minden csemetém megkezdte a hőn áhított bölcsit és ovit...nem a bekattanás szélén álltam, konkrétan be is kattantam már rég, mire elkezdődött a szeptember. Most végre olyan anya lehetek, akinek sokkal több türelme van és nem borul ki és kiabál az első hisztire...csak a tizedikre. :-) Húzós időszak sűrűjében vagy, de kell egy "profi", aki segít ebből kikecmeregni.
sot, az olyanok is, akiknek 1 ev korkul. van a gyerekeik kozott, nem alszanak, folyamatosan ket ordito, sikolto es feltekeny gyereket szednek szet, HA nincs egy, legalabb egy ember, leginkabb a partneruk az eletukben, aki konnyit elviselni a sok embertelen turelmet igenylo dolgot.
nagyon sokat gondoltam rad az elmult napokban, mert pont mostanaban keseru tapasztalatokkal gazdagodva sokat gondolkoztam azon, hogy mennyire szornyen EGYEDUL van az ember. mennyire nem erdekel senkit, nem hibaztataskeppen, ez a dolgok termeszetes rendje, es nem is tudnanak HOGY segiteni, de senki nem is erti az ember bajait vagy egyaltalan az eletét (es ez minden emberre vonatkozik, mindket iranyba, azaz engem sem ertenek es en se ertek masokat), szoval angyon nehez ez es en sem tudom a megoldast, csak nehogy aztan valamifele felreertelmezett buszkesegbol, vagy erossegbol mondd azt, hogy ossze tudod szedni magad.
gondolom, az, h leirod ide, az is valamifele segitsegkeres, ha csak egy pillanatnyi hangulat is, szoval elj azzal, hogy folhivhatsz sokakat innen (engem is), esatobbi.
sok erot.
Megjegyzés küldése