Ha valaki azt hitte, a tavalyi évnél már semmi sem lehet sz@rabb, az óriásit tévedett.
Kezdjük azzal, hogy a gyerekeim januárban megőrültek. Az addigi délutáni alvásuk 3-4 óráról (tudom, tudom, nem nyafogok...) hirtelen nullához kezdett konvergálni, egyre később feküdtek le este és egyre korábban keltek reggel. Nekem meg valahogy fel kellett volna készülnöm a vizsgáimra. 2 hétig esélyem sem volt tanulni, pedig már a távmunkámat is felmondtam. Végül egy nagyon overdue szigorlat kivételével minden meglett (és minden utolsó pillanatban), de ki is purcantam. Az utolsó vizsganapot már bőgve csináltam végig, aztán február első napjára lebetegedtem.
Csütörtökre koncertjegyünk volt (csak így zárójelben mondom, hogy a Chris Rea koncertre), nagyon régen örültem ennyire karácsonyi ajándéknak. Nem sokáig örülhettem, mert délutánra a takony, a fejfájás, a nehéz légzés és a hányás teljesen kikészített, remegtem és bőgtem, aztán a koncertre J. húgáék mentek helyettünk.
A doki antibiotikumot adott a bacikra, megtámadta a nem létező asztmámat valami inhalátorral, a biztonság kedvéért még a vírusokra is rálőtt a nagy dózisú C-vitaminnal, egyszóval fogalma sincs, mi a bajom. Nem gond, azóta volt egy kétnapos migrénem, a kaja pedig valami csodálatos és rapid átalakulás folytán folyékony állapotban távozik belőlem kb. 2 perccel étkezés után.
Péntekre Luca is belázasodott.
Szombaton már alig láttam a fejfájástól.
Vasárnap pedig az eddigi bajok Alma lázával tetőztek - gondoltam naivan.
De az igazán mindent visz, hogy este 9-kor, pár perccel fektetés előtt Luca elvágódott a konyhakövön, én meg lassított felvételen látom azóta is magam előtt, hogy a fogai a járólapon csattannak, aztán a homloka is odavágódik, én meg nem tudom időben elkapni.
Felrántom a földről, remegek, folyik a vér, a gyerek visít, pánikolok, Alma kiborul a vértől, J. van csak észnél, jeges borogatást tesz a gyerek szájára. Meg se merjük nézni, hogy mi történt, csak szorítjuk magunkhoz. De ő a legbátrabb mindannyiunk közül, gyorsan megnyugszik. Alma ordít, valami fájhat neki, de mi lehet az? Végre elalszanak, de nekem nem megy, 2-ig szenvedek, még egy rohadt nyugtató sincs itthon.
Felhívom a gyerek ügyeletet, aztán a stomatológiát, azt mondják, ha nem ájult el, másnap is ráér orvoshoz vinni.
Süsülucám legszebb foga eltörött, az ajka felrepedt. Már sose lesz olyan a mosolya, mint azelőtt.
7 megjegyzés:
Jaj, Ildi, ez nagyon durva! Nagyon sajnálom Luca fogát!!!! vigasztaljon a tudat, hogy pár év múlva új fogai nőnek majd.
Remélem, hamarosan meggyógyul az egész család! És gyorsan vegyél magadnak egy Ch. Rea-cd-t, igazán megérdemled;)
A vizsgáidhoz gratulálok! ilyen körülmények között nem volt semmi készülnöd rájuk!
Szia Kata,
Köszi az együttérzést. :) A hős Apukája tegnap elvitte Lucit a fogorvosunkhoz, aki azt mondta, szerencsére nem történt nagy baj, még talán tovább is nőhet a foga... Luci meg egy kis tündér, szó nélkül kinyitotta a száját, hogy belevilágítsanak, belekukucskáljanak a tükörrel és még piszkálni is hagyta. :) Sőt, a végén még integetett is a doktorbácsinak. :)))
A suliból már csak 3 tárgy, 1 szigorlat és a szakdolgozat van hátra, ezt megcsinálom ebben a félévben, egyszerűen MUSZÁJ. Nem is értem néha, hogy bírom még mindig, de nemsokára vége...
Chris Rea-t meg már 15 éve imádom, erre tessék, így jártam.
Nem baj, ma süt a nap, ettől a kedvem is jobb lett. Remélem, mindenki jobban van, olvastam tegnap a babakocsi-lopásos sztorikat, egyszerűen borzasztó. :(
:(
fucking shit.
nekem sincs tul jo passzom mostanaban, ugyhogy nem tudom a szokasos, biztatasos koroket megfutni, bocsanat.
(ma a telefonomat loptak el v vesztettem el).
egyebkent en nem is tudom, milyen suliba jarsz, majd mondd el!
jobbulast, gyogyulast, erosodest mindenkinek!
Szia Ildi, akkor reméljük,hogy ez volt 2010 mélypontja nálatok és ennél már csak jobb jöhet. A suli miatt nagyon becsüllek, és kívánom, hogy hamar befejezd, utána biztos nagyon király érzés lesz.
Amúgy hogy telnek az unalmas hétköznapok? tudom, ez a nemalvás rá tudja nyomni a bélyegét mindenre, de hátha ez is csak egy korszak náluk. jártok valamilyen közösségbe, játszócsoportba vagy ilyen mazsolajátszós helyre?
mi volt a távmunkád?
Szia! Neha beszoktam nezni hozzatok! Sajnalom, hogy letort a foga Lucanak, de meg jo, hogy "csak" ennyivel meguszta, s nem lett nagyobb baj!
Huh, megint kicsit elmaradtam a válaszokkal... Az ok, hogy próbálom kitalálni, miből írjam a szakdolgozatot, de egyelőre nem igazán rendelkezem határozott elképzeléssel. :) Hétfőn meg már le kell adni a vázlatot. (Eszter, kérem, a Pénzügyi és Számviteli Főiskola padjait koptatom lelkesen számvitel szakon = kockafejű könyvelő leszek papíron is, bár élőben már lassan 8-10 éve az vagyok.)
Dóra, lehet, hogy már kérdeztem párszor, de most megint: hogy állsz az ELTE pszichóval?
Az én felsőoktatási karrierem egyébként megér egy külön postot, "A világ leglustább hallgatója / a leghosszabb idő alatt megszerzett egysényi diploma" címmel. :)))
Az elmúlt pár hét borzalmai (saját és Nálatok olvasottak) annyira lelomboztak, hogy nem volt energiám sehol sem kommentelni. Ezért itt biztosítok mindenkit, hogy mélységesen le voltam sújtva Veletek együtt és remélem, mindenki jobban van a rémes betegségek, nemalvások, lopások, elvesztések ... után.
A távmunkám abból állt, hogy egy tematikus (oktatási) honlapot töltöttem fel tartalommal. Előre megadott címekről kellett levadászni a képzések információit és egy standard felületen feltölteni a site-ra. (Az eredmény: www.emagister.co.uk) Agymunkának nem nevezném. Viszont először német, aztán angol honlapokat olvastam, így egy kicsit helyrerázódtam idegennyelvileg. :))) Amúgy éhbérért csináltam, de az önbecsülésemnek jót tett (hasznosabbnak éreztem magam). Először heti 30 órát vállaltam, amit 2. héten 20-ra csökkentettem, de ez is nagyon sok volt. A vizsgák + az utolsó félév alatt amúgy sem akartam tovább dolgozni, de azért nehéz volt lemondani egy ilyen "vissza nem térő" lehetőségről... Hát, dióhéjban. Azért vicces, hogy már egy hónapja nem dolgozom, és most jutottam el odáig, hogy írjak róla valamit.
Megyek fogorvoshoz. Brrr.
Szegénykéim, ezt még olvasni is borzalmas! :-( Amióta szülő vagyok és megindultak a porontyaim, elég gyakran villannak be a képzeletembe ehhez hasonló képek...kiráz a hideg, milyen ön-és életveszélyes tud lenni egy gyerek (főleg, ha ketten, vagy hárman téblábolnak egyszerre a nagyvilágban). Kitartás, lassan itt a tavasz :-)... nekem már attól több az energiám, hogy vége van végre a nagy hidegnek és hallok néhány bátor madarat csiripelni az utcán...elönt a tavasz-láz! :-)))
Megjegyzés küldése